A Die Presse attól tart, Ausztria olyan lesz, mint „Orbán Magyarországa” és „Fico Szlovákiája”
Vladimir Vertlib szerint Európa számára a Kickl és az FPÖ által vezetett Ausztria a már meglévő EU-kritikus és Putyin-barát tömb kibővítését jelenti.
Tízezrek vonulnak az utcára Bécsben. Szerintük vannak a demokráciában egyenlők és egyenlőbbek.
„Tízezrek vonulnak az utcára Bécsben és a vidéki nagyvárosokban. »Nagyik a jobboldal ellen!«, »Nemet a nácikra!«, »Megvédeni a demokráciát!« – ezek a jelszavaik.
Tiszteletlenség ez, nem is annyira az FPÖ-vel, hanem 1,4 millió honfitársukkal szemben. Mintha azt üzennék nekik: ti nem dönthettek a vezetőinkről, ti csak az ellenzékre szavazhattok! De a polgár persze polgár, nem köteles indokolni a véleményét, és az ellen tüntet, aki ellen akar. Van der Bellen – mint közjogi méltóság – finnyássága azonban más: láthatóan vannak szerinte a demokráciában egyenlők és egyenlőbbek. Mindeközben a bécsi elit tényezői folyamatosan kárognak, az ÖVP-t is pszichológiai nyomás alá helyezve, amiért hajlandó összeállni az FPÖ-vel. Paul Lendvai, a budapesti születésű publicista már a harmadik köztársaságba átcsattogó hullámvasutat vizionálja, de kollégái is hasonló szellemben huhognak a liberális Der Standard hasábjain.
Ízelítőül két cím: »A szabad újságírás nélküli ország fenyegetése Kickl alatt«, »Az FPÖ idegenellenes tervei a népesség egyötödére jelentenek veszélyt«. A pálmát alighanem az osztrák közmédia (!) péntek esti – természetesen a szólásszabadság jegyében készülő – szatirikus műsora viszi el, amelyben az ÖVP-ról úgy beszéltek: a »gazdagok szajhájából most a jobboldal szajhájá válik«. Német nyelvterületen egyébként a jobboldal önmagában megbélyegző kifejezés. Talán még inkább, mint az ősi mesterség megnevezése. (...)
A világsajtóban az új ausztriai helyzet bemutatásakor most elszörnyedve írnak arról, hogy az FPÖ-t 1955-ben volt nácik alapították. Fantasztikus észrevétel! Ám valami nagyon hiányzik belőle: a kontextus. 1945 után a nyugatnémet állam megteremtésekor – kis túlzással – lépni nem lehetett a volt náciktól.
Közülük a később kereszténydemokrata Kurt Georg Kiesinger egész a kancellárságig (1966–69) vitte, további huszonhárman pedig miniszterek lettek azokban a pártokban, amelyekre a fősodratú média a mai napig a »demokratikus« és az »európai« díszítő jelzőket aggatja. (...)
Legyen a szabály egyszerű! Ha egy párt alkotmánysértő, tiltsák be! Ezt nemrég Görögországban meg is tették. Ausztriában 1988-ban betiltották az FPÖ-ről még az 1960-as években levált Nemzeti Demokrata Pártot. Ez a lehetőség továbbra is fennáll. Ha viszont egy párt választáson indulhat, az állami szervek képviselői – beleértve a közmédiát is – kezeljék egyenlően! A nácikártya-csomagban mégis cinkelt lapok bújnak meg. Ezeket akkor húzzák elő a nagy demokraták és európaiak, amikor az érdekükben áll. Magukról állítva így ki bizonyítványt arra vonatkozóan, mit is gondolnak a demokráciáról valójában, a lózungjaik mögé rejtve.”
Kapcsolódó vélemény
A demokrácia „elkötelezett védői” azonnal tüntetni kezdtek…
Nyitókép: AFP